I solemnly swear that I am up to no good

Tekergők korabeli szerepjátékos oldal
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Köszöntő
Üdvözlet az Up to no good oldalán!

1974-et írunk, és a Tekergők megkezdik negyedik évüket a Roxfortban. A kastély falain kívül egészen elrettentő erők kezdenek egymásba kapaszkodni, és erről egyre több jel árulkodik. Azt suttogják, egy régi Roxfortos diák, Tom Denem az előző tanév végén visszatért a falak közé egy rövid látogatásra, és azóta az igazgató, Albus Dumbledore egyre többször volt távol már a tanév végén is az iskolától. Tovább

Faliújság
Az oldalon jelenleg egyetlen admin dolgozik.

Az oldal még nem nyerte el végleges formáját sem kívül, sem belül!

Latest topics
» Karakterlap minta
2018-04-15, 15:54 by Tekergők Térképe

» Avatarfoglaló
2018-04-15, 14:48 by Tekergők Térképe

» A játék menete
2018-04-15, 12:03 by Tekergők Térképe

» Házirend - Szabályzat
2018-04-15, 11:29 by Tekergők Térképe

» Canon lista
2018-04-15, 10:45 by Tekergők Térképe

» Lily Evans
2018-04-09, 14:41 by Lily Evans

» A Roxfort Története - Világleírás
2018-04-07, 10:36 by Tekergők Térképe

Top posting users this week
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (4 fő) 2018-04-18, 21:42-kor volt itt.

Share | 
 

 Lily Evans

Go down 
SzerzőÜzenet
Lily Evans

avatar

Posts : 1
Join date : 2018. Apr. 09.

TémanyitásTárgy: Lily Evans   2018-04-09, 14:41







LILY EVANS

Something about you makes me feel like a dangerous woman



Alap információk




Név Lily Evans| Becenév Ne becézgess! | Születési dátum 1960/01/30 | Kor 15 év
Ház Griffendél | Évfolyam 4 |
Különleges képesség -- | Származás Mugli születésű
Karakter típusa Canon




Kapcsolatok





Anya és apa egyszerű, varázstalan emberek, ahogyan a nővérem, Petunia is. Én vagyok a családban az első, és egyetlen boszorkány. Nagy szerencsém van a szüleimmel, mert mindenben támogatnak, habár szinte semmit nem értenek ebből az új, titokzatos világból, ami megnyílt előttem a szemük láttára 11 éves koromban, és egy gőzmozdonyra felszállva elvitt tőlük messzire.
A nővérem, Tuny, már koránt sem ilyen megértő és elfogadó. Az első pillanattól kezdve úgy kezel, mint egy fertőző beteget, akin csak agyátültetés segítene. Évek óta nem beszélünk, ami az egyik fájó pont az életemben, mert előtte nagyon is jó testvérek voltunk.
Az iskolában a legjobb barátaim a szobatársnőim, és Per. Persze ki nem állhatják egymást, ezzel igencsak megnehezítve a dolgomat, hiszen folyamatosan választanom kell közöttük. A lányok állandóan Perselus ellen beszélnek, ő pedig a lányok ellen, ami kifejezetten zavaró, és irritáló, mégis, az ő mardekáros barátai sokkal problémásabbak, mint az én griffendéles barátnőim és háztársaim, erre a pálcámat tenném gondolkodás nélkül bármikor. Aggaszt, hogy úgy érzem, hanyagolja a barátságunkat a mardekárosok miatt, mintha az a kedves fiú, aki megmutatta nekem a mágiát, lassanként csusszanna ki a kezeim közül.
Potter és bandája az életem megkeserítői, így muszáj megemlítenem őket. Mondjuk Remus-szal és Peterrel semmi bajom nincs az esetek nagy részében, mindketten kedvesek, de a kétfő bajkeverő, Black és Potter már igazán kemény diónak számítanak! Black egy taplógalóca, ez nem vitás, Potter pedig egy kiállhatatlan kákalag, akit jó lenne egyszerúgy istenigazából megátkozni. Kár, hogy nem szoktam szabályt szegni, megteszik ők helyettem is. Sajnos abban a szerencsétlenségben van részem, hogy Potter, valamilyen általam ismeretlen okból kitüntetett helyre sorolt be a megszerzendő játékszerei közé, így túl gyakran futok vele össze. A folyamatos teperése hízelgő is lehetne, ha nem tudnám, hogy minden lánynak ugyanazt adja elő, és mind elaléla gyönyörtől, ha rájuk pillant... nekem pedig semmi kedvem díjat játszani egy polcra pakolva, miután az aranyifjú kiszórakozta magát a káromra. Csak ne lenne olyan bosszantóan jó érzéke ahhoz, hogy zavarba hozzon!




Személyiség





Alapjában véve egy vidám, kedves lánynak tartom magam, de ha megpiszkálod az alvó sárkányt, bizony előfordulhat, hogy fej nélkül menekülsz ki a barlangjából!
Szeretem a természetet, imádok boszorkány lenni, és bizony a kviddics is a előkelő pozíciót foglal el a szívemben - csak ne lennének egyes bosszantó alakok, akik állandóan megkeserítik az edzéseket!
A családom, és a barátaim nagyon fontosak számomra, értük képes vagyok őrültségeket is végrehajtani. Azt gondolom, a szabályok azért vannak, hogy biztonságos környezetet nyújtsanak a számunkra, így azok az idióták, akik folyton megszegik, számomra némiképp érthetetlenek.
A Süveg a Griffendélbe osztott, habár vacillált a Hollóhát kapcsán, amit a legtöbb esetben nem értek - nem vagyok olyan bátor, mint az oroszlánok, feleannyira sem. Sokszor inkább egy kis nyuszinak érzem magam, és sem erőm, sem kitartásom harcolni. De persze van egy háború, amit sosem fogok feladni, a legvégsőkig küzdve sem: a James Potter kitartó ostroma ellen folytatott hadjárat. Sosem fogja megnyerni!
Gyakran előbbre helyezem az emberek érzéseit, mint az igazságot - nem vagyok hazudós, csak jó diplomata. Elég kíváncsi természettel áldott meg a sors, így sokszor nehezen tudom megállni, hogy kérdéseket tegyek fel. Az aggódás a szeretteim iránt a mindennapjaim szervesrésze.
A tanulás nagyon fontos nekem, aminek köze lehet a származásomhoz, ugyanis az elején nagyon sokat aggódtam azon, hogy hogyan fogom tudni én, aki most ismerkedik a varázsvilággal, tartani a lépést a sok varázslócsemetével... mára már az egyik osztályelső vagyok, és erre büszke!




Kinézet





Nem vagyok különösebben magas, sem bombanő, de az biztos, hogy a vörös hajam, és zöld szemeim kitűnnek a tömegből. A kviddics jót tesz az izomzatomnak,és karban tartja a vonalaimat, nélküle nehezebb lenne jó formában maradnom, mert a manók túl jól főznek a Roxfortban. Első pillantásra az embereknek pozitív benyomása van rólam, legalábbis akik körülvesznek, ezt állítják. Mivel igen feltűnő a hajszínem, így ritkán maradok észrevétlen, akármekkora tömegben. Belépve a tizenévek közepére be kell látnom, hogy a testem változásokon megy keresztül, amit kissé fenntartásokkal kezelek, és mi tagadás, igyekszem rejtegetni az iskolai talárok alatt. Meg kell tanulnom kezelni ezt, csakhogy vannak fontosabb teendőim is ennél.
Az arcomra gyakran mondják, hogy egy nyitott könyv, nem leplezem jól az érzéseimet, még ha nagyon megerőltetem magam, sem. Ez bosszantó, így időnként nem csak akkor jelenik meg a pír az arcomon, ha zavarba hoznak, de akkor is, amikor dühös vagyok.




Történet





Nem értettem, miért kellett ide jönnünk. Roxmorts nagyon jó hely, imádtam az utcáin csatangolni, most is szívesen tettem volna, de ehelyett valami falunapi rendezvény számára odaállított sátorban főttem az őszi melegben. Kigomboltam a taláromat, hogy aztán a hétköznapi ruháimban szépen leüljek egy gondosan kikészített székre, hétvégén nem viseltük az egyenruhát.
A barátnőim mellettem kuncogtak, amíg vártuk a sorunkat, na persze nem mindegyikük. Én csak a szememet forgattam, akár milyen elragadó humbukot is próbált a jósnő leerőltetni az aktuális áldozata torkán.
Kisvártatva végzett, és kérdő tekintettel pillantott ránk, mire a mellettem ülő barna boszorkány szépen előre lökött, hogy én leszek az első. Tiltakozni szerettem volna, de a jósnő azonnal lecsapott rám, és odaterelt a kristálygömbjéhez. Leülve keresztbe fontam a kezeimet és lábaimat, de azért próbáltam kedves tekintetet vágni, elvégre mégsem szerettem volna, hogy leolvassa az arcomról, mekkora csalásnak tartom ezt az egészet. Nem akartam megbántani.
A jósnő mélyen a kristálygömbbe nézett, és hablatyolni kezdett valamit neki. Valamilyen ezüstszínű, átható anyag kezdett gomolyogni a varázstárgyban, és önkéntelenül közelebb hajoltam.

Egy kép elevenedett meg, ahogy egy vörös hajzuhatag egy mező közepén szaladt egy magasabb, feketehajú lány elől egy szintén magasabb, fekete hajúfiúval. Egyértelmű volt, hogy épp most törtek borsot a lány orra alá, de a fiatal vörös lány ezen nem mulatott annyira jól, ő inkább félt. Leszaladtak a tópartra, aztán a fiú addig beszélt neki egy varázslóiskoláról, amíg minden aggodalma el nem szállt.

A kislány izzadó tenyérrel, kihúzott háttal, feltartott tekintettel sétált egy hatalmas terem közepére, és ült le egy székre. Annyira szédült, hogy nem értette teljesen, mit mondott a fejére helyezett süveg, csak amikor Griffendélt kiáltott, akkor tudta meg, merre vegye az irányt a teremben.

A kedves kis leányzó azonnal összebarátkozott a szobatársaival, és a legnagyobb félelme, hogy nem tud majd teljesíteni az órákon, hamar köddé vált - a tanárok elkezdtek rá felfigyelni, és ezzel egyidőben egy adag bajkeverő elkezdte őt felhergelni, szinte napi rendszerességgel, a haja és szeme színére tett megjegyzésekkel, vagy éppen arra vonatkozó gúnyolódással, hogy mennyire szabálykövető, és könyvmoly. A dacos lány állta a sértéseket, bizony felvette velük a kesztyűt.

Az egyik fekete, kócos hajú fiú egyre többször ragadott alkalmat, hogy mások figyelmét is ráterelje, hogy zavarba hozza, amitől a lány legtöbbször pirongva feszengett, de mindig volt egy csípős megjegyzése. Egyszer csak bajba keveredtek, és egy magas, fenyegető tekintetű tanárnő szemei előtt találták magukat, aki épp megrótta őket. Maga sem akarta elhinni, amikor szót emelt a kócos fiú érdekében - csakis az igazságtalanság elkerülése végett, hiszen nem csak ők voltak sárosak a bajkeverésben. A fiú máshogy nézett rá.

A barátja, a magas, fekete hajú fiú kevesebbet tudott a társaságában lenni. Ijesztő alakokkal barátkozott, amit a lány aggódva figyelt, minden nap, mindaddig, amíg a kócos fiú el nem terelte a figyelmét. Amikor a lány ránézett, megállapította, hogy mintha máshogy csillanna annak a kócosnak a tekintete.

Seprűt ragadott, és a magasba szállt, imádta az érzést, a száguldást, egy vörösbőrt szorított a hóna alatt. A kócos fiú bukfenceket vetett a levegőben, miközben őt figyelte. Frissen került a kviddicscsapatba, és meglepetten tapasztalta, hogy először életében nem kiabálta le a kócos fejét, mert az nem pimaszkodott - ott, sok méterrel a föld fölött, valami melegség áradt szét a belsőjében, amit azon nyomban meg is szüntetett, ahogy elszáguldott.

A kócos fiú már megint valami ostobaságban vett részt, és a lányt is belerángatta. Egy csókkal. Leheletnyi találkozása az ajkaknak. A vörös ellökte, a kócos megtáltosodott, ésúton útfélen az arcába vágta, hogy bizony, őt is sikerült meghódítania arra az intim pillanatra, amit közel 150 ember nézett végig, mert a kócos az elmaradhatatlan bajkeverő társával épp csókversenyt rendezett. Ő volt a százharmincharmadik.

A vörös közölte a kócossal, amikor már nagyon megelégelte, hogy nem volt igazi csók, ami közöttük csattant, és nagyon is igaza volt. A kócos erősködött, a vörös kitartott, és az eredmény egy hosszú, lágy csók lett, amit megosztottak egymással az egyik folyosón. A fiú máshogy nézett rá. A lány nem lökte el.


- Mi ez az egész? - csattantam fel, amikor már nem bírtam tűrtőztetni magam. Ott ültem egy jósnőnél azért, hogy végignézzem az elmúlt éveim baklövéseit Potter kapcsán?!
- Ennek a gömbnek nem a jövőt kéne megmutatnia? - folytattam továbbra is felfortyanva, és már kicsit sem érdekelt, mit fog gondolni a jósnő. Azt hallottam csak, ahogy a barátnőim a háttérben kuncognak, ők is rettentően idegesítettek.
- A jövő útját a múlt tégláiból rakjuk ki. - felelte közösen a jósnő, és én tudtam, hogy arra a napra bőven elegem volt mindenféle hablatyból a jövőmről.
- Ez badarság. Semmi közöm nincs semmilyen kócos idegesítő idiótákhoz, és nem is lesz! - kiáltottam fel felpattanva, és azonnal, gondolkodás nélkül kirontottam a sátorból, mégfelkapva a köpenyemet, hogy aztán visszacsörtethessek a kastélyba. Elegem volt Roxmortsból!




credit goes to carleigh of atf!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Lily Evans
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I solemnly swear that I am up to no good :: Felvételi értesítő :: Karakteralkotás-
Ugrás: